Jó és könnyen megvalósítható ötletnek tűnt - még az elején. Egy ilyen gondolattal az ember csak annyit vesz számításba, hogy kell egy terrárium, melegítőlámpa, valami aljzat, no meg étel-ital. Hát mint utóbb kiderült, messze nem ilyen egyszerű a helyzet. Elkezdtem utánajárni a dolognak, hogy azért mégse legyek teljesen felkészületlen, és magam is meglepődtem, hogy mennyi szakirodalom van a neten (könyvet ne is keressünk). Igyekszem összeszedni nektek, amit találtam, illetve amit december óta tapasztaltam - azóta van ugyanis nekem is ilyen kis kedvencem otthon :)
Kezdjük a terráriummal. Már itt komoly nehézségek adódtak, pedig volt egy szakemberem, akitől tudok rendelni saját tervezésűt. Az, hogy állót és hátterezettet kell készíttetni, mindenképpen adott volt. A fő gondot a méret kiválasztása okozza, mert tulajdonképpen két terráriumot kell választanunk (egy kezdőt és egy véglegeset), és nem szabad egyből hatalmassal kezdeni, mert nem fogja megtalálni benne az ujjpercnyi nagyságú bébi az eleségállatokat. Ha viszont túl kicsit választunk, akkor azt hamar ki fogja nőni, és belefuthatunk abba a problémába, hogy kell egy közteset is venni - ami ugyebár nem egy olcsó dolog. A neten általában egy 30*20 centi alapterületű, 50 centi magas üvegkalitkát ajánlanak, én mégis egy 25*35*60-as mellett döntöttem. A kaméleon ezt a méretet is max egy év alatt növi ki (növekedésének üteme nagyban függ önnön falánkságától), így viszont fel tudom mérni, hogy mennyire kell nagyot venni a véglegeshez, illetve nem kell olyan hamar gondolkodnom a váltáson. A hátterezésre viszont mindenképp szükség van - stresszes és félénk állat lévén, így legalább egy oldalról nem kell támadásra számítania, és a benn lévő növényzetben könnyebben talál megfelelő búvóhelyet. A szellőzőrácsokat is érdemes úgy kialakíttatni, hogy legyen egy a tetején (külön olyan résszel, amin a lámpák könnyedén átvilágíthatnak), illetve legyen lejjebb, a talaj közelében is, hogy biztosítva legyen a szellőzés.
Lámpából nem is egy, hanem kettőre van szükség - egy melegítő, és egy UV-izzós fényforrásra. A boltban tudnak eligazítást adni, hogy melyik terráriummérethez milyen teljesítményű izzót ajánlatos beszerezni. Nekem a 60 centi magas terráriumomhoz (a tetejére raktam mindkét burát) 25W-os izzók kellettek. Fontos, hogy ne legyen nagyon meleg odabenn. 23-25 fok már ideális tud lenni. Azért érdemes a tetőre rakni a lámpákat, mert így az állat magának tudja szabályozni a hőfokokat ahhoz mérten, hogy milyen magasra mászik az ágakon, de erről majd később. Arra figyeljünk, hogy főleg az UV-lámpa alatt legyen valami olyan lyuk, amin át bevilágíthat a terráriumba, mert az üvegen nem mennek át a sugarai, így értelme sok nem lesz. Célszerű üvegszálból készült, nagy lyukú hálót odatenni, így nem fog tudni kimászni az állat, de meg sem égeti magát, ha esetleg felkapaszkodik odáig. Mindkét lámpának napi 10-12 óráig kell mennie, így érdemes egy időzítőt beszerezni, ami automatikusan kapcsolgatja nekünk a fényeket - villamossági és barkácsboltokban már pár ezer forintért lehet kapni, és nagyban megkönnyíti a dolgunkat.
Következő nagy kérdés, a növényzet kiválasztása és kialakítása. Erre a célra a fikuszt és a schefflerát szokták ajánlani. Mivel a schefflerát a virágboltokban minimum 50-60 centiset lehet csak kapni, a fikusz mellett voksoltam. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem is olyan egyszerű, mert a növényem nagyon kényes. Mivel a párásítás és az itatás miatt naponta 2-3x permetezni kell a leveleket, nagyon hamar túl lett öntözve, amire levélhullajtással reagált. A virágboltosom szerint viszont nagyjából mindenre levélhullajtással reagál, így még az is lehet, hogy csak megfázott vagy huzatot kapott. Lényeg a lényeg, hogy mostanában elkezdtem azon agyalni, hogy mivel lehetne pótolni, helyettesíteni. Olyat kell választani, ami jól tűri a gyakori vizet, a viszonylag zárt környezetet és inkább felfelé növekszik, mint oldalra. Ja, és elég nagynak kell lennie a leveleinek ahhoz, hogy lehessen róluk inni, megálljanak rajta a vízcseppek. Szóba jött nálam a vízi pálma, a muskátli és az orchidea is, viszont valahogy egyik sem jött be. Aztán felgyúlt a fény -> a legideálisabb növény a borostyán lesz. Mivel a hátfal hungarocellből készült, azon könnyen megtelepszik, és ha elég vizet kap, vígan elvan. Plusz, tökéletes rejtekhely egy ilyen aprócska állatnak. Nemrég szereztem is ágakat, most már csak arra várok, hogy megtelepedjen, aztán kíváncsian várom az eredményét.
A terráriumunk nem lehet teljes a mászóágak nélkül. Itt tulajdonképpen átlagos faágakra kell gondolnunk, melyeket beállítunk a felhoz támasztva, vagy felragasztjuk két fal közé. A darabszám nagyjából mindegy - hiszen a növényünk is elég mászóteret tud biztosítani -, viszont egy minimum kell fentre a lámpák alá, ahol tud napozni. Nekem szerencsém volt, mert találtam egy olyan ágat, amelyen nagyjából 5-7 centinként van elágazás, így az állat a saját kedve szerint tudja kiválasztani, hogy melyiken szeretne napozni. Értelemszerűen minél lentebb van a lámpáktól számítva, annál hűvösebb van.
Talajnak két félét érdemes: a műfüvet, és a mulcsot. Nekem a műfűre esett a választásom, lévén műanyag, könnyen takarítható (elég csak meleg vízben kézzel kimosni) és nem kell félni, hogy esetleg a fiatal állat nyelvére akad belőle egy-két darab vadászat közben. Jut eszembe, takarítás. Érdemes a terráriumot gyakran, de minimum heti rendszerességgel takarítani, mert a kaméleon kényes az ilyenekre. Ha mulcsot veszünk, nem kell az egészet cserélni, elég az a pár darab, amin ürüléket találunk.
Említettem még a különböző ketyerék beszerzését. Ezek inkább kényelmi szempontból szükségesek, de érdemes őket beszerezni. Szükség lehet a fentebb már jelzett időzítőre, illetve egy hőmérséklet- és páratartalom-mérőre, így mindig tudjuk figyelni a benti körülményeket, és tudunk rajta változtatni - akár izzócserével, akár gyakrabb locsolással. A hőmérő különösen is hasznos tud lenni nyáron, amikor a lakásban is meleg van, hiszen a terrárium üvegfalai között még melegebb van, így kedvencünk hamar hőgutát kaphat, ha nem teszünk ellene mondjuk napi szellőztetéssel, vagy a terrárium árnyékosabb helyre telepítésével.
Eleségállatnak a tücsköt tudnám javasolni, eleinte kisebb, aztán egyre nagyobb méretben, napi 5-6 darabot. Vitaminport is szerezzünk be, és az etetés előtt forgassuk meg benne őket, hogy kaméleonunk ne szenvedjen - annyira - vitaminhiányban. Arról se feledkezzünk meg, hogy a tücsköknek is kell eleség - én 1-2 szelet uborkát szoktam nekik berakni. A kaméleon egyik kedvenc csemegéje a viaszmoly lárvája, mely édes és tápanyagokkal teli, viszont nem szabad elkényeztetni nagyon, mert könnyen rákap az ízére és onnantól kezdve már csak azt fog enni kérni, semmi mást.
Kis kedvencünk, mivel fán lakó állat, a magas helyeket kedveli. Ha kivesszük a terráriumból és szabadjára engedjük, rövid nézelődés után elindul a helység legmagasabb pontja felé - és ebben semmi nem állhatja útját. Volt már, hogy feltettem egy szekrény tetején lévő növényre, de szerinte a redőny rolója magasabban van, így lemászott egészen a padlóig, hogy utána felkapaszkodhasson a roló zsinegének tetejére. Ha szabadon van, óvatosan járjunk a lakásban - kivéve ha egészen pontosan tudjuk, hogy hol van -, mert könnyen lehet, hogy elvándorolt általunk választott helyéről. Félénk, nagyon stesszes állat, így ha tehetjük, ne tegyünk a jelenlétében hirtelen mozdulatokat, illetve sose közelítsünk felé fentről, mert ragadozónak hisz minket. Megfogni legegyszerűbben úgy tudjuk, hogy az ujjunkat a feje alá tesszük és finom megemeljük felfelé. Ekkor az ujjunk magasabban lesz, mint ág vagy levél, amin eddig volt, így át fog rá mászni. Kézhez szoktatásánál jól jöhet, ha eleinte mindig a fejünk fölött tartjuk, mert ilyenkor nyertes helyzetben érzi magát és könnyebben feloldja gátlásait. Eleinte ne lepődjünk meg rajta, ha nem látjuk se inni, se enni, de ahogy megszokja a helyét, illetve kicsit idősebb lesz, már nem fogja zavarni a jelenlétünk. Addig is az ürülékből tudunk következtetni arra, hogy mindkettő megtörtént. Mindemellett tanulékony és könnyen alkalmazkodó állat, és ezt ne hagyjuk figyelmen kívül. Legjobb példa erre, hogy ha minden nap nagyjából ugyanabban az időpontban kapja ugyanarra a helyre a rovarokat, egy idő után már ott fogja őket várni és figyeli, mikor kerülnek oda. Ha ezt megtanulta, már ne változtassunk a helyen ;)
Remélem sikerült hasznos tanácsokat adnom, vagy felkelteni az érdeklődést az állat iránt. Ha kedved támad beszerezni egyet, döntsd el előtte, hogy sisakos- vagy párduckaméleont szeretnél - ez utóbbi egy nullával drágább, viszont cserébe színdúsabb is. A sisakos kaméleonunk zöld alapszínnel rendelkezik, így sárga, zöld és barna keverékeit tudja változtatni - ne várja tehát senki, hogy kék háttéren kék lesz :)
Nekem az állatot és a tanácsok nagy részét a chameleonvillage.hu adta, és őket csak ajánlani tudom ;)
Kommentek