Tegnap este kedvem támadt kutyulni valamit vacsorára, viszont semmi ötletem nem volt, hogy mit lehetne csinálni. A munkahelyem mellett van egy étkezde, hogy lehet saját összeállítású tésztákat készíttetni, és nem fanyalog a séf, ha nagyon össze nem illő dolgokat válogatok össze - ez adta az ihletet. Gyorsan megnéztem, mi van itthon, feltártam a hűtőt és a spájzot, és elővettem minden használhatót. Amit találtam - illetve amit felhasználtam:
- 1 fej vöröshagyma
- 1 fej lila hagyma
- 2 szelet bacon
- 10-15 dkg pulykamellsonka (amolyan Reál-os egybecsomagolt, nem csemegepultos)
- fokhagyma granulátum
- só, bors
- mustár
- fehérbor
- 200 ml főzőtejszín
- egy nagy adag kukoricakonzerv
- negyed kiló orsótészta
Előre szólok, mindent csak találomra csináltam, így a sorrend nem biztos, hogy így volt, de azért igyekszem hűen visszaadni az eseményeket :)
A sonkát és a bacont felkockáztam és feltettem pirítani a serpenyőben - közben feltettem a vizet főzi a tésztának. A vöröshagymát felkockáztam apróra, viszont a lila hagymát inkább felszeleteltem, hogy azért észre lehessen venni. Amikor rendesen átforrósodott a serpenyő és már sercegett benne minden, hozzáöntöttem a hagymákat, kicsit (nagyon) megborsoztam és megsóztam, egyet kevertem rajta és hagytam sülni. Mire sikerült felbontanom a konzervet, már önthettem is hozzá a leve-vesztett kukoricát. Raktam rá 3-4 evőkanál mustárt, a fokhagyma granulátumból (illetve lehet használni rendes fokhagymát, csak az most nem volt itthon :) ) olyan két gerezdnyit rászórtam, és egy kis olajozás után megkapta a tejszínt is, ami egy ehhez hasonlóan kinéző kutyulmánnyá változtatta vacsoránkat ->
A fenti kép persze már az után készült, hogy a tejszín hozzáadása után még hagytam rotyogni 4-5 percet, és már a tűzhelyről levéve, az asztalon, tálalás előtt vettem elő a gépet. A sztoriból viszont ne felejtsük ki a fehérbort sem - az utolsó pillanatban, mikor azt latolgattam, hogy mi hiányzik, jutott eszembe, hogy van itthon bor is, amit a húspácokhoz szoktam használni, így 1-2 kortynyit loccsantottam illatozó étkünkre, amitől helyrebillent az ízek egyensúlya. A végre valahára megfőtt (nem akart sehogy sem felforrni a víz, míg rá nem jöttünk, hogy a legkisebb főzőlapon nem is fog felmelegedni a tele-fazék víz) tésztával valahogy így festett - bár a fotó, így visszanézve, kicsit gusztustalanabbul fest, mint a valóságban ->
A kinézete ellenére mennyeien finomra sikerült, és miután mindketten betermeltük az adagunkat, vágyakozva néztünk a másikra, hogy menjen és főzzön még egy adag tésztát, mert bár maradt szósz, nem volt mivel enni - végül viszont elcsomagoltuk mára a maradékot, mondván, hogy olyan este már nem egészséges ilyen sokat enni.
Maga az elkészítés nem tartott fél óránál tovább, és megérte a fáradozást, ezt bizton állíthatom :) Ha kedvetek van, próbáljátok ki, és írjátok meg kommentben a véleményeteket ;) Jó étvágyat hozzá!
Kommentek