Na, ez egy érdekes történet. Kezdem ott, hogy nem is hörcsögnek készültek. Kezdem ott, hogy van 2 nőstény leopárdgekkóm, akik kaptak egy pasit tavasszal, lett két tojás, és azokhoz vettem egy 15 literes terráriumot, hogy majd lesz egy jó kis keltetőm, no meg később kicsi gekkók. A tojások viszont sajnos berohadtak, és a hím is elhalálozott egy rejtélyes betegségben, így lett egy felesleges akváriumom, amit nem tudtam mire használni. Ezek után jött az ötlet, hogy meg kellene tölteni valamivel, és a dzsungáriai törpehörcsögre esett a választás, ráadásul mindjárt kettőre, mert ha már lúd, legyen kövér.
Természetesen egy fiút és egy lányt vettem, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem is olyan kedves aranyos lények, mint azt elhitetik magukról. Amikor kivettük őket, külön-külön nem volt semmi baj, de ha egyszerre hagyták el a terráriumot, a nőstény karmolt és harapott, ráadásul egyszer sikeresen megszökött, aminek egy másfél órás hajkurászás volt az eredménye. Kiderült az is, hogy erősen dúl a matriarchális uralom (nőközpontú uralom), ami abban is megnyilvánul, hogyha a nősténynek nem tetszik a vele összezárt hím, először a fejét, nyakát harapdálja hangos visítozás közepette, majd ha nem figyelünk, a herélésre játszik. Eszembe jut erről néhány mai fiatal, akik "hűséges ölebként" követik "életük szerelmét" a plázákon keresztül, hogy a kiválasztott hölgy azt csináljon a pénzükkel (és persze velük is), ami csak a kénye-kedve szerint van; viszont ha nem kapja meg, hatalmas hisztiket és műbalhékat rendeznek. Ismerős?
Na, egy hétvégényit bírt együtt a jól kiválasztott hörcsögpárom, hétfőn vittem is vissza az állatkereskedésbe a nőstényt, hogy mit lehet vele csinálni. Eligazítottak, hogy a nőstények nagyon harciasak tudnak lenni, főleg ha egyforma nagyok, vagy nagyobbak a hímnél. A kis "harci pukkancsom" helyett így kaptam egy már szelídebbnek kinéző, jóval kisebb nőstényt, aki az összeismertetés után hamar bebizonyította rátermettségét -> csönd van. Ez nagy szó, mert a lakásom egy légterű, és bárki bármit mozdul vagy mond, azonnal hallani. Főleg, ha azt nézzük, hogy mivel éjszakai állatok, pont akkor aktívak, amikor mi aludni szeretnénk, tehát minimum egy másik szobába lenne érdemes tenni őket - persze csak ha nem szeretnénk minden este kivenni az összes zörgésre alkalmas tárgyat (kis itató, wc-papír guriga maradványai, futókerék, stb.). Akkor viszont csönd volt, ami már egy kicsit baljóslatúnak tekinthető az előbb tapasztaltakhoz képest. Most szerencsére nem volt baj, jól elvoltak együtt a hörcsögök, nem estek egymásnak. Csak a betett kis kartonpapír-házikót rágták szét - a lehető legnagyobb némaságban. Kaptak magot, uborkát, sajtot - mindent, amit az interneten olvastam, hogy lehet adni nekik. A kedvenc csemegéjük viszont - mint kiderült az állatkereskedéses sráccal való beszélgetés után - a lisztkukac. Láttál már olyan kisgyereket, aki tömi magába az elé rakott édességet? Na, itt nagyjából ugyanez a helyzet, csak hörcsöggel és kukacokkal - egy adag (30-40 db) lisztkukac általában 4-5 perc alatt elfogy.
Ahogy telt az idő, kis kedvenceim kaptak egy nagyobb, két szintes ketrecet futókerékkel, rendes itatóval és egy agyagrépával, amit hamar belaktak. Nemsokára hallottuk a neten már oly' sokat olvasott csipogást, mely jelezte, hogy már nem csak ketten vannak. A nősténynek első szülése volt, így csak egyetlen utód jött világra. Kicsi, apró, szőrtelen csöppség, kinek még a szeme is csukva, és látszólag azt sem tudja, hol van, miért van. Ez az állapot viszont hamar tovaszáll -> másfél hét leforgása alatt megnő, megszőrösödik és a szemét is kinyitja, és elindul felfedezni otthonát. Míg eleinte a répában vagy a ketrec hátsó zugában kialakított fészekben láthattuk csak, most már egyre többször találkozni vele elöl az itató és etető környékén is. Viszont ez a csoda sem tart sokáig, mert az anya most már kicsinyére támad. Eleinte csak el akarja hajtani magától, nem akar neki több tejet adni, később már - mivel hím a kicsi - őt is ugyanúgy támadja, mintha párzásra alkalmas, kifejlett hím lenne, aki nem tetszik neki. Aki nem tudja, mire gondolok, olvasson 2 fejezettel vissza.
A kicsit különválasztottuk szüleitől - vissza az eredeti terráriumba - és hamar el is ajándékoztuk. Mielőtt bárki is azért venne törpehörcsögöt, hogy meggazdagodjon belőle, előre szólok, hogy az állatkereskedések átveszik, de nem megveszik a kicsiket. Van néhány jófej eladó, aki megpróbálja bartelben megoldani a helyzetet (ad magot a szülőknek vagy tücsköt a gekkóimnak), de a legtöbbjük csak megköszöni és kész.
Viszont azt se gondolja senki, hogy sokáig üresen áll a terrárium - érkezik a következő alom, immáron hárman:
Igen, ilyen kis csupaszon jönnek világra. Ha megnőnek, ilyenek lesznek:
Bizony, és a kettő között nincs egészen 2 hét. Olyan hamar felnőnek, hogy észre sem vesszük, és ahogy tapasztalom, ha nem iparkodom leadni őket egy kereskedésnek vagy elajándékozni valakinek, akkor két alom beérheti egymást, és hirtelen kevés lesz a hely a sok csöppségnek. Általában 3 hetes koruktól veszik át őket a boltban, viszont nagyjából ennyi idő telik el két alom születése között is, tehát jól kiszúrtam magammal :)
Viszont van öröm is az ürömben - tényleg nagyon aranyosak. Meg kell tanulni, hogy ők is érző lények, és jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük (mint az általában lenni szokott). Vegyünk például egy gyakori esetet: mivel gyakorlatilag lehetetlennek bizonyult eddig, hogy elég kaját kapjanak, elég csak odatennem a rácshoz a kezemet, máris nyalogatják. Viszont ha beteszem hozzájuk (főleg a kicsik) nem csak nyalogatják, hanem belemásznak a tenyerembe és feltérképezik a területet. Akad, hogy harapdálni is próbálnak, de egy finom orrba pöccintéssel gyorsan megtanulják, hogy "mindent a nyelvnek és a mancsoknak, de semmit a fogaknak". Emellett ha a tenyerén valaki kiveszi őket, lassan és finoman, akkor bár körbenéznek és körbeszaglásznak, érzékelik a magasságot és nem ugranak, amíg nem ijesztünk rájuk. Itt is igaz a mondás, tehát ha nyugodtan tudjuk viselni, hogy rajtunk vannak, nem történhet baj. Viszont ami a legjobb -> nagyon fotogének, és videózni is remekül lehet őket, csak kellő türelemmel kell lenni és várni - vagy direktben produkáltatni őket. Trükkök betanításával bár foglalkoztam, de nem jártam sok sikerrel. Azt viszont tudják, hogy a terrárium falának kell kocogtatni az itatót, ha kiborították belőle a vizet :)
Fél év hörcsögtartását tehát úgy összegezném, hogy egymagában szép és aranyos, kedves házi kedvenc, párosban viszont termelékeny utódgyár. Ennek ellenére ajánlani tudom őket, nagyjából 10 éves kortól is akár. Jut eszembe, ha már a reklám helye, kér valaki egyet vagy többet? :)
Kommentek