Mostanában sokat hallani a megerőszakolt diáklányokról, a családon belüli erőszakról és a nőbántalmazásról. Én is írhatnék erről, no meg arról, hogy az ismerősi körömben milyen megtörtént és hallott történetek keringenek a témában, de nem teszem. Viszont az alábbi videó 10 év körüli gyerekek szemével mutatja meg, mit tanítottak mindannyiunknak anno a szüleink, és mihez kéne tartani magunkat. De ennyit belőlem, a videó többet mond minden szónál:
Tette fel a kérdés az Ylvis a The Fox című slágerében, és meg kell valljam, én sem hallottam még rókát hangot kiadni. Viszont a szám megihletett (igen, nem olyan rég hallottam először, bármily' furcsa is), úgyhogy gondoltam, hozok nektek pár aranyos rókácskát az egyik legnépszerűbb fotós oldal, az 500px delegálásában.
Figyelem, cukiságfaktort kimaxoló képek következnek!
Újdonság a hamarosan dvd-n megjelenő X-men - Az eljövendő múlt napjai című film körül!
Az X-men - Az eljövendő múlt napjaiban úgy tudtuk még a film megjelenése előtt, hogy benne lesz Vadóc. Így is harangozták be. Majd később (ugyancsak még a film előtt) kiderült, hogy az összes Anna 
Paqiun (Vadóc) részt kivágták, a moziban egyáltalán nem lesz benne. Okként azt hozták fel, hogy a film már így is tele van csavarral és történetszállal. Mint tudjuk, minden filmből vágnak ki jeleneteket, de ezek általában a DVD/BluRay verziókra rá szoktak kerülni. Így lesz ez most is: úgynevezett "Vadóc verzió" érkezik - nyilatkozta a Variety-nek Simon Kinbert író-producer, aki egyébként jelenleg az X-Men: Apocalypse forgatókönyvén dolgozik. Ez körübelül tíz percnyi új jelenetet jelent és Vadóc mellett más karakterek is helyet kapnak így a filmben.
Ennek a verziónak a célja, hogy a rajongók még jobb, még nagyobb élményt kapjanak a filmtől. Reméljük ezt meg is fogjuk kapni!
Forrás: Filmnews.hu
Az ausztráliában őshonos lantmadarak képesek megjegyezni és utánozni azokat a hangokat, melyek körülveszik őket, beleértve a láncfűrészeket, játék puskákat, fényképezőgépeket, légkalapácsot és az emberi hangot is. Nyaranta néha órákat dalolnak, vegyítve a különböző hangokat, így hozva létre egyedi hangzást.
A szövegnél viszont beszédesebbek az alábbi videók:
Chook, az ausztráliai Adelaide Állatkert hím lantmadara a kertben folyó felújítási munkák zajait jegyezte meg:
Forrás: The Bird Who Can Mimic Laser Guns and Camera Shutters
Tegnap mutatták be a Fővárosi Állat- és Növénykert újdonsült lakóit, az óriás vidrákat. A pálmaház mögötti régi lepkeházba érkezett a három nőstény, név szerint: Cora, Cumana és Alondra. Ketten testvérek és 2 évesek, a domináns Alondra pedig 3 éves, és valamennyivel nagyobb a többieknél. Kifutójuk két részes - mint a legtöbb állaté a kertben: a régi lepkeház lett a belső, fedett terük, míg az az előtti részt kapták meg a szabad ég alatti játszadozásra. Vígak, virgoncak, és nem csak a kifutó végében alszanak egész nap, így mindenképpen látványosságnak számítanak.
Fotó: Fővárosi Állat- és Növénykert
Másik állattal is bővült nemrégiben az állatkert: két sörényes hangyász érkezett, Edi és Isabella. Ők is a pálmaház mellett kaptak teret - a lepkeháztól a tevékig az egész terület az övék. A nyár elején megkapták helyüket, de rájuk nézve még most is azt láthatjuk, hogy az újdonság varázsával fedeznek fel új és új zugokat. Mindenképpen nézzétek meg őket!
Fotó: Fővárosi Állat- és Növénykert
A tegnapi sajtótájékoztatóból még egy dolog kiderült: decemberben koalák érkeznek! További részletekkel, majd ha lesznek, jelentkezünk!
Folytatva sorozatunkat, igyekeztem összeszedni azokat a rajzfilmeket, melyek erősen meghatározták nem csak az én, de szüleim gyerekkorát is. Fiatalként élve a világban, sokszor szembesülök a korosztályom és az ifjabbak egyéni és társadalmi züllésével. A szüleik nem figyelnek rájuk, sokukat a munka, másokat a nagyszülők vagy önnön maguk ápolása köt le, a gyerekkel sokszor mit sem törődnek, csak hagyják, hogy "megnevelje" őket az iskola/óvoda, ahol sok esetben ugyancsak semmibe veszik az ifjoncokat. Nem becsmérelni akarok senkit, hisz nem vagyok még szülő, de ez egyáltalán nem tetszik. Ezt az összeállítást azért éreztem fontosnak elkészíteni, hogy azok a felnőttek, akik még törődnek csemetéik erkölcsi és értékrendi fejlődésével - és nem hagyják a tv által közvetített butító rajzfilmeket érvényesülni -, tudjanak miből szemezgetni, vagy akár csak nosztalgiázni egy kicsit.
Ismét felhívom a figyelmed, kedves Olvasó, hogy nem célom sorrendet állítani, értékelni vagy rangsorolni. Pusztán összeszedtem és megosztottam Veled e filmeket. A képekre kattintva a videó lejátszási oldalára jutsz ;)
Macskafogó
M. M. u. (Mickey Mouse után) 80-ban az X bolygón a bűnözőszindikátusokba szerveződött macskák az egértársadalom teljes felszámolására törekednek. Az egerek egyik tudósa, Fushimisi professzor ennek kivédésére egy megoldáson dolgozik. Az egerek titkosszolgálata, az Intermouse egy rég visszavonult egérügynökét, Nick Grabowskit hívja segítségül, aki magányosan él „Isten háta mögötti” birtokán. Grabowski feladata, hogy a tudós tervét időben célba juttassa.
Vuk
A rókacsaládban "gyermekáldás" van. Mind életrevaló, de egy különösen csintalan. A szülők úgy vélik, nagyapjára ütött és ezért a Vuk nevet adják neki. Amikor árván marad, nagybátyja, a híres Karak veszi pártfogásába. Befogadja barlangjába és vadászni tanítja. Vuk ügyes tanítványnak bizonyul, és Karak legnagyobb örömére ügyes, bátor rókává fejlődik. Okosságát bizonyítja akkor is, amikor a rókalányt kiszabadítja a vadász fogságából. Egy hajtóvadászat során Karak feláldozza életét a fiatalok megmentéséért. Vuk és Iny családot alapítanak, majd sok borsot törtek a vadász és kutyái orra alá.
Ludas Matyi
Döbrögi, a gőgös és kegyetlen földesúr a vásárban elkobozza Ludas Matyi libáit, ráadásul meg is vereti a fiút. Ám Matyit nem olyan fából faragták, hogy visszafizetetlenül hagyjon egy ilyen igazságtalanságot. Bosszút forral, és ígéretéhez híven, háromszor veri azt vissza...
János vitéz
Miközben Kukorica Jancsi kedvesét öleli a folyóparton, az őrzésére bízott nyáj szétszéled. Jancsinak ezért bujdosnia kell és sok nehéz kalandban, számtalan viszontagságban van része. Segít Franciaországból kiűzni a törököt, s mikor meggazdagodva hazatérhet, szép kedvesének, Iluskának csak sírhantját találja. Bánatában újra vándorlásra adja magát, s így jut el a mesék birodalmába, ahol megtalálja végre Iluskáját.
Szaffi
Mesénk a 17. században játszódik, amikor a Habsburg-ház elhatározza, hogy kiveri a törököt Magyarországról. Sophie, Ahmed Pasa lánya és Jónás, a magyar várúr, Botsinkay Gáspár fia, kisgyermekkoruk óta szeretik egymást, s jegyesek. A háború alatt azonban a Botsinkay családnak és a töröknek menekülnie kell, ezért elásnak egy láda kincset Botsinka várának udvarában. A kisded Sophie a menekülés közben elveszik, s egy furcsa kis öregasszony talál rá, aki macskája után elnevezi Szaffinak, s mintha saját gyermeke lenne, úgy szereti, s neveli. Jónás, daliás fiatalemberként visszatér apja birtokára, s az elrejtett kincs nyomába ered. A kincset azonban nemcsak Jónás szeretné megtalálni, hanem az ingyenélő, haszonlesők is. Jónás azonban veszélyes kalandjai során megismerkedik Szaffival, s boldogan élnek, míg meg nem halnak. Itt a vége, fuss el véle.
Hófehér
A Macskafogó mellett a magyar rajzfilmtörténet egyik legnagyobb legendája a bemutatásakor nemzetközi sikert aratott Hófehér. A klasszikus Hófehérke alaptörténetének meglehetősen szabad(os) átdolgozása nem kifejezetten gyermekrajzfilm, bár nagyobb gyermekek számára is élvezhető. Igazi erénye azonban azokban a leheletfinom utalásokban van, amelyekkel a nyolcvanas évek "magyar valóságára" rezonált. Nem csak ínyenceknek való darab, minden valamirevaló filmgyűjtemény nélkülözhetetlen része!
Magyar népmesék
Jankovics Marcell avatott kézzel nyúlt a magyar népmesekincs ismert és kevésbé ismert történeteihez. A sorozat stílusában a népművészet motívumait használja fel, egyéni, mind a gyerekek, mind a felnőttek számára élvezetet nyújtó képi világot teremtve. A meséket Szabó Gyula mondja el.
Dr. Bubó
Dr. Bubó, a bölcs bagoly doktorátusát megkapva egy fa tetején praktizál az erdő közepén. Asszisztense, Ursula a medve, akinek segítségével orvosolja az erdőben lakó állatok minden gondját-baját. Dr. Bubó tanácsára számít az erdei rend őre, Csőrmester is, aki a törvény szigorú erejével csap le a szabálysértőkre.
Mézga család
A 12 éves Aladár zseniális képességekkel van megáldva, olyan készüléket bütyköl, amelynek segítségével kapcsolatba tud lépni XXX. századi leszármazottjával (köb-ükunokájával, MZ/X-szel, avagy "Öcsivel"), hogy különféle ügyes-bajos holmikat kérjen tőle. Családtagjai azonban csak a legritkább esetben tudnak jól bánni az új eszközökkel és lehetőségekkel, s aztán ismét rajta a sor, hogy kihúzza őket a csávából.
Mesék Mátyás királyról
Az igazságos Mátyás király álruhába bújva járja az országot, vagy épp a trónról leckézteti meg az ország nemeseit, kapzsijait és önző embereit. A Mesék Mátyás királyról tizenhárom rajzfilmje az ország talán legigényesebb rajzfilmes csapatának, a Kecskeméti Stúdió művészeinek munkáját dicséri.
Tudom, vannak még jócskán rajzfilmek, amiket ide lehetne sorolni, de igyekeztem azokat összeszedni, amik vagy filmek (azaz nem sorozatos formában készültek), vagy bőven tartalmaznak tanító jellegű mondandókat. Remélem, legalább egyet megnéztetek közülük, és ennyivel is hozzájárultam a fiatalok fejlődéséhez. Ha van kedvenc mesétek, ami nem szerepel itt, jelezzétek kommentben, és ha összejön 10, egy másik cikkben összegyűjtöm azokat is ;)
/A rajzfilmek leírásához a port.hu-tól kaptam segítséget/
Folytatván elkezdett sorozatunkat, a ma cikkben olyan kerékpárokat gyűjtöttünk össze, melyek jóval eltérnek a megszokottól, mégis használták/használják őket. Van köztük a múltba tekintő alkotás, koncepciómodell, de teljesen elvetemült megvalósítás is. Ha van ötletek hasonló, vagy vadabb próbálkozásokhoz, vagy csak véleményt nyilvánítanátok, várjuk hozzászólásaitokat a cikk alján.
Mint az előző gyűjteményünkben, ha a képre kattintasz, itt is az eredetijét fogod megtalálni. Jó szórakozást hozzájuk!
Úgy gondoltuk, hogy sorozatot indítunk, és ennek keretein belül olyan gyűjteményeket igyekszünk összeszedni, amik meghökkentő tényekről, járművekről, vagy épp emberekről számolnak be. A felsorakoztatott képek természetesen nem képezik a tulajdonunkat, így ha rájuk kattintotok, az eredeti helyükre navigál titeket az oldal.
A mai összeállításunk autókról és motorokról szól, melyeket vagy kiállításra/versenyre, vagy csak hobbiból, vagy valamilyen rejtélyes agytekervényi szüleményként alkottak, és nem került sor a sorozatgyártásukra. Az emberi leleményesség és képzelőerő (mint a mellékelt ábra mutatja), néha megdöbbentő megoldásokat szül - ami nem ritkán jóval meghaladja saját korát.
Nem célunk sem osztályozni, sem rangsorolni őket, de ha Nektek valamelyik nagyon megtetszik, szívesen fogadjuk a kommenteket.
És a ráadás:
Összegyűjtöttük az elmúlt hét legjobb indafotós képeit, hogy megmutassuk Nektek. Reméljük tetszenek, és megnézitek a fotósok többi képét is (segítségül mindegyik képhez odaírtuk a fotóst és az eredeti kép elérését ;) ).
Üdv Mindenkinek!
Kik voltak oly őrültek mint én, hogy végig virrasztották az éjszakát és végignézték a gála műsort:)? Nálam ez évek óta kihagyhatatlan rituálé már! :)
Este nagy nehézségek árán sikerült felkelnem és végignézni gálát, közben pedig irkálnom, amit fáradt fejjel sikerült felfognom-megjegyeznem-megértenem! :D Tessék az eredmény!
Tehát a gála eseményei röviden, tömören, néha percről percre mesélve:
Tegnap este kedvem támadt kutyulni valamit vacsorára, viszont semmi ötletem nem volt, hogy mit lehetne csinálni. A munkahelyem mellett van egy étkezde, hogy lehet saját összeállítású tésztákat készíttetni, és nem fanyalog a séf, ha nagyon össze nem illő dolgokat válogatok össze - ez adta az ihletet. Gyorsan megnéztem, mi van itthon, feltártam a hűtőt és a spájzot, és elővettem minden használhatót. Amit találtam - illetve amit felhasználtam:
Előre szólok, mindent csak találomra csináltam, így a sorrend nem biztos, hogy így volt, de azért igyekszem hűen visszaadni az eseményeket :)
A sonkát és a bacont felkockáztam és feltettem pirítani a serpenyőben - közben feltettem a vizet főzi a tésztának. A vöröshagymát felkockáztam apróra, viszont a lila hagymát inkább felszeleteltem, hogy azért észre lehessen venni. Amikor rendesen átforrósodott a serpenyő és már sercegett benne minden, hozzáöntöttem a hagymákat, kicsit (nagyon) megborsoztam és megsóztam, egyet kevertem rajta és hagytam sülni. Mire sikerült felbontanom a konzervet, már önthettem is hozzá a leve-vesztett kukoricát. Raktam rá 3-4 evőkanál mustárt, a fokhagyma granulátumból (illetve lehet használni rendes fokhagymát, csak az most nem volt itthon :) ) olyan két gerezdnyit rászórtam, és egy kis olajozás után megkapta a tejszínt is, ami egy ehhez hasonlóan kinéző kutyulmánnyá változtatta vacsoránkat ->
A fenti kép persze már az után készült, hogy a tejszín hozzáadása után még hagytam rotyogni 4-5 percet, és már a tűzhelyről levéve, az asztalon, tálalás előtt vettem elő a gépet. A sztoriból viszont ne felejtsük ki a fehérbort sem - az utolsó pillanatban, mikor azt latolgattam, hogy mi hiányzik, jutott eszembe, hogy van itthon bor is, amit a húspácokhoz szoktam használni, így 1-2 kortynyit loccsantottam illatozó étkünkre, amitől helyrebillent az ízek egyensúlya. A végre valahára megfőtt (nem akart sehogy sem felforrni a víz, míg rá nem jöttünk, hogy a legkisebb főzőlapon nem is fog felmelegedni a tele-fazék víz) tésztával valahogy így festett - bár a fotó, így visszanézve, kicsit gusztustalanabbul fest, mint a valóságban ->
A kinézete ellenére mennyeien finomra sikerült, és miután mindketten betermeltük az adagunkat, vágyakozva néztünk a másikra, hogy menjen és főzzön még egy adag tésztát, mert bár maradt szósz, nem volt mivel enni - végül viszont elcsomagoltuk mára a maradékot, mondván, hogy olyan este már nem egészséges ilyen sokat enni.
Maga az elkészítés nem tartott fél óránál tovább, és megérte a fáradozást, ezt bizton állíthatom :) Ha kedvetek van, próbáljátok ki, és írjátok meg kommentben a véleményeteket ;) Jó étvágyat hozzá!
Mikor egyetemre kezdtem járni, megismerkedtem egy új világgal: az anime világával. Már előtte is hallottam 
róla, de soha nem mélyedtem el igazán benne, mindig is inkább a japán kultúrája és gasztronómiája érdekelt inkább. Nem is igazán maguk az animék ragadtak meg, hanem a mögöttük lévő hatalmas rendezvények az anime con-ok és az emberek, akik 1-1 karakter bőrébe bújnak egy-egy ilyen esemény alkalmával. Ők voltak a cosplayerek. Ahogy a ruhákat elkészítették, a szenvedély ami bennük van mind a karakter mind a készítés iránt, az valami csodálatra méltó.
No, barátnőmmel és haverjainkkal több ilyen eseményen is jártam. Nagyjából eltelt 2 év, mire felfedeztem az első Harry Potter karaktert. Igazából egy Ginny Weasley cosplayer volt, meg is ragadott: dejóóóó, az egyik kedvelt világomból is van egy két elvetemült (persze a maga pozitív értelmében) ember! Meg is örültem neki, és egyre jobban el kezdtem keresni az ilyen cosplaybe bújt embereket az eseményeken és a facebook-os eseményeknél. Meg is találtam egy kisebb bandát. Akkortájt még nem volt nevük, de nem sokkal később már lett. Ők pedig nem mások, mint a Grimmauld Tér 12 cosplay group.
Van már mindenük: honlapjuk, facebook, youtube és twitter oldaluk is. Lassan másfél éve vagyok velük jóban, néha fotózom is őket. Több esemény is fűződik már a nevükhöz:
A résztvevő tagok több fotózáson is részt vettek már (van, hogy a Harry Potteres karakterükként, van, hogy modellnek kérték fel őket). Igazi kis összeszedett banda lettek! :) Legutóbb 2013-on őszén voltam velük fotózáson.
Tagtoborzás mindig volt, van, lesz: most épp Harry Pottert keresnek erősen a filmjükhöz! :) A következőkben nézzük pár képet Róluk! :)
Pár karakterkép a kezdetekről:
2012-es flashmob:
Legutóbbi fotózásról pár kép:
Mindenkinek köszönöm aki elolvasta! Ha többet meg akartok tudni Róluk: KATT! :)
Jó és könnyen megvalósítható ötletnek tűnt - még az elején. Egy ilyen gondolattal az ember csak annyit vesz számításba, hogy kell egy terrárium, melegítőlámpa, valami aljzat, no meg étel-ital. Hát mint utóbb kiderült, messze nem ilyen egyszerű a helyzet. Elkezdtem utánajárni a dolognak, hogy azért mégse legyek teljesen felkészületlen, és magam is meglepődtem, hogy mennyi szakirodalom van a neten (könyvet ne is keressünk). Igyekszem összeszedni nektek, amit találtam, illetve amit december óta tapasztaltam - azóta van ugyanis nekem is ilyen kis kedvencem otthon :)
Kezdjük a terráriummal. Már itt komoly nehézségek adódtak, pedig volt egy szakemberem, akitől tudok rendelni saját tervezésűt. Az, hogy állót és hátterezettet kell készíttetni, mindenképpen adott volt. A fő gondot a méret kiválasztása okozza, mert tulajdonképpen két terráriumot kell választanunk (egy kezdőt és egy véglegeset), és nem szabad egyből hatalmassal kezdeni, mert nem fogja megtalálni benne az ujjpercnyi nagyságú bébi az eleségállatokat. Ha viszont túl kicsit választunk, akkor azt hamar ki fogja nőni, és belefuthatunk abba a problémába, hogy kell egy közteset is venni - ami ugyebár nem egy olcsó dolog. A neten általában egy 30*20 centi alapterületű, 50 centi magas üvegkalitkát ajánlanak, én mégis egy 25*35*60-as mellett döntöttem. A kaméleon ezt a méretet is max egy év alatt növi ki (növekedésének üteme nagyban függ önnön falánkságától), így viszont fel tudom mérni, hogy mennyire kell nagyot venni a véglegeshez, illetve nem kell olyan hamar gondolkodnom a váltáson. A hátterezésre viszont mindenképp szükség van - stresszes és félénk állat lévén, így legalább egy oldalról nem kell támadásra számítania, és a benn lévő növényzetben könnyebben talál megfelelő búvóhelyet. A szellőzőrácsokat is érdemes úgy kialakíttatni, hogy legyen egy a tetején (külön olyan résszel, amin a lámpák könnyedén átvilágíthatnak), illetve legyen lejjebb, a talaj közelében is, hogy biztosítva legyen a szellőzés.
Lámpából nem is egy, hanem kettőre van szükség - egy melegítő, és egy UV-izzós fényforrásra. A boltban tudnak eligazítást adni, hogy melyik terráriummérethez milyen teljesítményű izzót ajánlatos beszerezni. Nekem a 60 centi magas terráriumomhoz (a tetejére raktam mindkét burát) 25W-os izzók kellettek. Fontos, hogy ne legyen nagyon meleg odabenn. 23-25 fok már ideális tud lenni. Azért érdemes a tetőre rakni a lámpákat, mert így az állat magának tudja szabályozni a hőfokokat ahhoz mérten, hogy milyen magasra mászik az ágakon, de erről majd később. Arra figyeljünk, hogy főleg az UV-lámpa alatt legyen valami olyan lyuk, amin át bevilágíthat a terráriumba, mert az üvegen nem mennek át a sugarai, így értelme sok nem lesz. Célszerű üvegszálból készült, nagy lyukú hálót odatenni, így nem fog tudni kimászni az állat, de meg sem égeti magát, ha esetleg felkapaszkodik odáig. Mindkét lámpának napi 10-12 óráig kell mennie, így érdemes egy időzítőt beszerezni, ami automatikusan kapcsolgatja nekünk a fényeket - villamossági és barkácsboltokban már pár ezer forintért lehet kapni, és nagyban megkönnyíti a dolgunkat.
Következő nagy kérdés, a növényzet kiválasztása és kialakítása. Erre a célra a fikuszt és a schefflerát szokták ajánlani. Mivel a schefflerát a virágboltokban minimum 50-60 centiset lehet csak kapni, a fikusz mellett voksoltam. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem is olyan egyszerű, mert a növényem nagyon kényes. Mivel a párásítás és az itatás miatt naponta 2-3x permetezni kell a leveleket, nagyon hamar túl lett öntözve, amire levélhullajtással reagált. A virágboltosom szerint viszont nagyjából mindenre levélhullajtással reagál, így még az is lehet, hogy csak megfázott vagy huzatot kapott. Lényeg a lényeg, hogy mostanában elkezdtem azon agyalni, hogy mivel lehetne pótolni, helyettesíteni. Olyat kell választani, ami jól tűri a gyakori vizet, a viszonylag zárt környezetet és inkább felfelé növekszik, mint oldalra. Ja, és elég nagynak kell lennie a leveleinek ahhoz, hogy lehessen róluk inni, megálljanak rajta a vízcseppek. Szóba jött nálam a vízi pálma, a muskátli és az orchidea is, viszont valahogy egyik sem jött be. Aztán felgyúlt a fény -> a legideálisabb növény a borostyán lesz. Mivel a hátfal hungarocellből készült, azon könnyen megtelepszik, és ha elég vizet kap, vígan elvan. Plusz, tökéletes rejtekhely egy ilyen aprócska állatnak. Nemrég szereztem is ágakat, most már csak arra várok, hogy megtelepedjen, aztán kíváncsian várom az eredményét.
A terráriumunk nem lehet teljes a mászóágak nélkül. Itt tulajdonképpen átlagos faágakra kell gondolnunk, melyeket beállítunk a felhoz támasztva, vagy felragasztjuk két fal közé. A darabszám nagyjából mindegy - hiszen a növényünk is elég mászóteret tud biztosítani -, viszont egy minimum kell fentre a lámpák alá, ahol tud napozni. Nekem szerencsém volt, mert találtam egy olyan ágat, amelyen nagyjából 5-7 centinként van elágazás, így az állat a saját kedve szerint tudja kiválasztani, hogy melyiken szeretne napozni. Értelemszerűen minél lentebb van a lámpáktól számítva, annál hűvösebb van.
Talajnak két félét érdemes: a műfüvet, és a mulcsot. Nekem a műfűre esett a választásom, lévén műanyag, könnyen takarítható (elég csak meleg vízben kézzel kimosni) és nem kell félni, hogy esetleg a fiatal állat nyelvére akad belőle egy-két darab vadászat közben. Jut eszembe, takarítás. Érdemes a terráriumot gyakran, de minimum heti rendszerességgel takarítani, mert a kaméleon kényes az ilyenekre. Ha mulcsot veszünk, nem kell az egészet cserélni, elég az a pár darab, amin ürüléket találunk.
Említettem még a különböző ketyerék beszerzését. Ezek inkább kényelmi szempontból szükségesek, de érdemes őket beszerezni. Szükség lehet a fentebb már jelzett időzítőre, illetve egy hőmérséklet- és páratartalom-mérőre, így mindig tudjuk figyelni a benti körülményeket, és tudunk rajta változtatni - akár izzócserével, akár gyakrabb locsolással. A hőmérő különösen is hasznos tud lenni nyáron, amikor a lakásban is meleg van, hiszen a terrárium üvegfalai között még melegebb van, így kedvencünk hamar hőgutát kaphat, ha nem teszünk ellene mondjuk napi szellőztetéssel, vagy a terrárium árnyékosabb helyre telepítésével.
Eleségállatnak a tücsköt tudnám javasolni, eleinte kisebb, aztán egyre nagyobb méretben, napi 5-6 darabot. Vitaminport is szerezzünk be, és az etetés előtt forgassuk meg benne őket, hogy kaméleonunk ne szenvedjen - annyira - vitaminhiányban. Arról se feledkezzünk meg, hogy a tücsköknek is kell eleség - én 1-2 szelet uborkát szoktam nekik berakni. A kaméleon egyik kedvenc csemegéje a viaszmoly lárvája, mely édes és tápanyagokkal teli, viszont nem szabad elkényeztetni nagyon, mert könnyen rákap az ízére és onnantól kezdve már csak azt fog enni kérni, semmi mást.
Kis kedvencünk, mivel fán lakó állat, a magas helyeket kedveli. Ha kivesszük a terráriumból és szabadjára engedjük, rövid nézelődés után elindul a helység legmagasabb pontja felé - és ebben semmi nem állhatja útját. Volt már, hogy feltettem egy szekrény tetején lévő növényre, de szerinte a redőny rolója magasabban van, így lemászott egészen a padlóig, hogy utána felkapaszkodhasson a roló zsinegének tetejére. Ha szabadon van, óvatosan járjunk a lakásban - kivéve ha egészen pontosan tudjuk, hogy hol van -, mert könnyen lehet, hogy elvándorolt általunk választott helyéről. Félénk, nagyon stesszes állat, így ha tehetjük, ne tegyünk a jelenlétében hirtelen mozdulatokat, illetve sose közelítsünk felé fentről, mert ragadozónak hisz minket. Megfogni legegyszerűbben úgy tudjuk, hogy az ujjunkat a feje alá tesszük és finom megemeljük felfelé. Ekkor az ujjunk magasabban lesz, mint ág vagy levél, amin eddig volt, így át fog rá mászni. Kézhez szoktatásánál jól jöhet, ha eleinte mindig a fejünk fölött tartjuk, mert ilyenkor nyertes helyzetben érzi magát és könnyebben feloldja gátlásait. Eleinte ne lepődjünk meg rajta, ha nem látjuk se inni, se enni, de ahogy megszokja a helyét, illetve kicsit idősebb lesz, már nem fogja zavarni a jelenlétünk. Addig is az ürülékből tudunk következtetni arra, hogy mindkettő megtörtént. Mindemellett tanulékony és könnyen alkalmazkodó állat, és ezt ne hagyjuk figyelmen kívül. Legjobb példa erre, hogy ha minden nap nagyjából ugyanabban az időpontban kapja ugyanarra a helyre a rovarokat, egy idő után már ott fogja őket várni és figyeli, mikor kerülnek oda. Ha ezt megtanulta, már ne változtassunk a helyen ;)
Remélem sikerült hasznos tanácsokat adnom, vagy felkelteni az érdeklődést az állat iránt. Ha kedved támad beszerezni egyet, döntsd el előtte, hogy sisakos- vagy párduckaméleont szeretnél - ez utóbbi egy nullával drágább, viszont cserébe színdúsabb is. A sisakos kaméleonunk zöld alapszínnel rendelkezik, így sárga, zöld és barna keverékeit tudja változtatni - ne várja tehát senki, hogy kék háttéren kék lesz :)
Nekem az állatot és a tanácsok nagy részét a chameleonvillage.hu adta, és őket csak ajánlani tudom ;)
Eljött a második hét is, és bár kicsit megcsúsztunk vele, összeállítottuk a hét legjobb képeit. Fogadjátok őket szeretettel!
Gor44Photographic képét mutatom elsőre:
A második David Douša képe legyen, a címe: Jump
Harmadjára Kesjárné Marcsi "Hóvirágok estéje" című képét mutatom:
Negyediknek jhonsach76 képét hoztam:
Az ötödik balu75 "Szárnyfesztávolság" című fotója:
Hatodiknak Kaede Wu képét hoztam:
Hetedikként mirzababy "Szemezés"-e:
Nyolcadjára wolligraf felvételét mutatom, "staircase in Cologne" címmel:
Kilencediknek Javier Senosiain "aquarium" című képe:
És végül, de nem utolsósorban a tizedik Mohamad Zaidi Photography "Blessing from Above"-ja:
Reméljük nektek is tetszenek annyira, mint nekünk, és érdemesnek tartjátok majd őket arra, hogy kövessétek munkásságukat!
Évek óta próbálgatom a különböző online stratégiai játékokat, és mit ne mondjak, némelyik hatalmas változásokon ment keresztül. Az ilyen játékoknak ugye az a nagy ismérvük, hogy regisztrál az ember, eleinte hamar tudja a faluját/városát építeni, de mivel minden építéshez és seregképzéshez időre van szükség, a játék hamarosan nagyon lelassul, és a kezdeti gyors növekedés helyét átveszi a stratégia és tervezgetés. Aztán az ember bekerül egy csapatba/klánba, és onnantól a társaira is figyelni kell, fórumot használni, segítséget küldeni, stb. A játékhoz bár napi szinten nem kell sok idő (eleinte), inkább sokszor keveset kell ránézni, hogy elindítsunk egy támadást, épületfejlesztést vagy kiképzést. Később, amikor már több falu/város áll rendelkezésünkre, időbe telik mindegyiket végigkattintgatni.
A legtöbb játék elején vannak különböző küldetések, melyek végrehajtásával nyersanyaghoz vagy katonához juthatunk, így elősegítve a gyors fejlődést és a felület maximális megismerését. Segítségükkel hamar láthatóvá válik, miként érdemes elkezdeni egy támadást, egy épületfejlesztést, vagy hogy mely egységek mire valók (ez utóbbihoz a legtöbb játék a súgóban/wikiben részletes leírást tartalmaz, így azokat mindenképp érdemes átolvasni).
A játékok általában lehetőséget adnak "farmolásra", azaz a gazdátlan falvak kifosztására, így is segítve, hogy az alap nyersanyagtermelődésen túl további alapanyagunk legyen a fejlesztésekhez. Érdemes nagy hangsúlyt fektetni elsősorban a főhadiszállás (a legtöbb játékban így nevezik azt az épületet, melyen belül a többit tudjuk fejleszteni, és a szintjei emelésével az építési időt lehet lerövidíteni) és a nyersanyagtermelők (általában kőfejtő, favágó és agyagbánya) fejlesztésére, hogy gördülékenyebb legyen az előremenetel. Érdemes naponta "farmolni", mindig üresen tartani a környező falvakat, hogy maximálissá tegyük nyersanyagkészletünket.
Mindenhol más és más az terjeszkedési szabály, de az alapkövetelmény nagyjából ugyanaz: legyen meg a "foglaló ember" toborzásához használt épület, magas áron vásároljunk eszközt a toborzáshoz, majd még magasabb áron toborozzuk az emberünket. Ha ezzel megvagyunk, lehet vele támadni más falvakat. Minden támadással csökken az adott falu "hűségpontja" (100%-ról indulva), és a 0%-ot átlépve válik a mienkké. A hűségpont eztán szép lassan visszatöltődik (míg nem éri el a maximális szintet, az adott falvat könnyen el tudják hódítani tőlünk, ezért érdemes rendesen ellátni védő egységekkel). Az első foglaláshoz szükséges "foglaló" toborzásához általában csak egy eszközt kell megvásárolnunk, de ez a szám minden egyes toborzással nő, erre figyeljünk oda.
A játékok általában "megkövetelik", hogy egy-egy klánhoz/csapathoz csatlakozzunk. Erre azért van szükség, hogy legyen kitől segítséget várnunk bejövő támadás esetén, legyen kitől nyersanyagot kérni (ha már a piacokon nem tudunk kereskedni), illetve egyfajta ismerkedési forma is lehet. Mielőtt viszont csatlakoznánk egyhez, nézzük meg a szabályaikat, mert sokak várnak el napi min. egyszeri fórum-bejelentkezést, maximális aktivitást segítségnyújtásban vagy közösségi oldalakon létrehozott csoportokhoz csatlakozást, így ezek alapján döntsünk, kikkel szeretnénk játszani.
Természetesen, mint minden ingyenes dolognak, ezeknek is van fizetős, "prémium" része. Általában a megvásárolt pontjainkért fix időre kaphatunk prémium tagságot, melynek előnyei rendszerint a falvak feletti nagyobb átláthatóság biztosítása, illetve a grafikus területről kiemelt, külön csoportosított linkek a gyorsabb kezelhetőség érdekében. A pontokért ezentúl lehet toborzást vagy építést gyorsítani, nyersanyagot venni vagy a különböző hadászati tevékenységeket segíteni.
Ha az ember szeretne valami olyan játékot, amiben kevés odafigyeléssel is lehet sikereket elérni, csak ajánlani tudom őket - főleg, hogy a legtöbbnek van már okostelefonos alkalmazása is :)
Hadd ajánljak néhányat belőlük (a teljesség igénye nélkül):
A héten szeretnénk útjára indítani egy kezdeményezést, ahol az ismerőseink fotóiból a szerintünk top 10 képet megosztjuk veletek. Úgy terveztük, hogy minden hét elején kerülne ki az előző hétről az összeállítás, felhasználva a facebookra, indafotóra, flickr-re, deviantART-ra és instagramra feltöltött képeket. Ja, és fő szempont, hogy egy embertől egy héten csak egy kép kerül ki, és 5öt én, 5öt Ritya fog választani, így biztosítva az egyenlőséget. Az itteni felsorolás sorrendje nem képez helyezési sorrendet, csupán felsorolás, így ne vegyétek úgy, hogy rangsoroltuk is őket :)
Mladen Janjetovic képe az első, flickr forrásból:
A második Alistair Waddell képe lett, a címe: Web
Harmadjára mammaróza "tél helyett" című képét mutatom:
A negyedik az indafotós balu75 "Nagy fakopáncs" című fotója:
Ötödiknek David Douša képét hoztam:
Hatodjára wolligraf felvételét mutatom, "Cologne stairs" címmel:
Hetediknek Javier Senosiain "aquarium" című képe:
Nyolcadikként trevor "Just leaving"-je:
Kilencediknek Kaede Wu képét hoztam:
És végül, de nem utolsósorban a tizedik Gor44Photographic "Mono Bob"-ja:
Reméljük nektek is tetszenek annyira, mint nekünk, és érdemesnek tartjátok majd őket arra, hogy kövessétek munkásságukat. A következő ilyen összeállítást akkor a jövő héten mutatjuk. :)
Első ránézésre a legtrollabb troll mozzanat jutott erről a jelenetről eszembe. Másodjára már belegondoltam, hogy általában ugyanez a jelenet játszódik le akkor is, amikor a főnök szép lassan odaáll fölénk, mi mit sem sejtve dolgozunk és hallgatjuk a zenét a fül/fejhallgatón át, aztán mikor megkocogtatja a vállunkat, ugrunk egy nagyot :)
Elképesztő trükkök, pörgések és forgások, a nyílt utcán, a tömeg kellős közepén. Az egyszer biztos, hogy nehéz lenne utánacsinálni, és ha a pályán is tudná alkalmazni, párat kivéve mind megállná a helyét. A profik meg kössék fel a gatyájukat :)
A napokban volt szerencsém kipróbálni Édesanyám egyik régi receptjét, a barackos sertéssültet. A végeredmény mennyei lett, így gondoltam, Veletek is megosztom a receptet.
Hozzávalók:
A húst szeleteljük fel, és klopfoljuk vékonyra, majd sózzuk-borsozzuk ízlés szerint. Az elkészült húsok forró olajban süssük egy percig (nem kell teljesen átsülnie, sőt!), majd tegyük az olajjal vagy zsírral bekent tepsibe. Minden hússzeletre tegyünk egy fél barackot, rá egy lapkasajtot, majd fedjük le alufóliával és irány az előmelegített sütő. 200 fokon 20 percet süssük, majd vegyük le róla a fóliát, és süssük még 15 percig és készen is vagyunk. Ne ijedjünk meg, ha néhol feketés a szaft, vagy leolvadt a sajt a barackról, az ebéd attól még mennyei lett ;) Köretnek burgonyapürét vagy rizst tudnék ajánlani, illetve valamilyen majonézes salátát.
Ha van valami hasonló receptetek, vagy Ti is kipróbáltatok valamit az ünnepek alatt, esetleg ezt az ételt tudnátok jobban elkészíteni, írjátok meg kommentben és legközelebb arról írok majd ;)
Nem tudom, találkoztatok-e már vele, de az indavideo.hu-n megújult egy csomó minden. Új a fejléc, a logó, a gombok és jó pár szín le lett cserélve. Eltűntek a képként használt ikonok, helyettük végre "betűként" vannak beillesztve, és sok az átlátszó felület. Változott a profiloldali fejléc, eltűntek a lekerekítések, és videó feltöltés közben már lehet "nem listázott" és "privát" állapotot beállítani, így ha nem akarjuk, nem látja az egész világ a művünket.
Találtam ezek mellett egy új csatornát is: AXNPlayer név alatt fut, és ahogy elnéztem, különböző AXN-es sorozatok vannak. Mivel kinn van az AXN-logó, azt gyanítom, immár "legálisan" lehet nézni a sorozatokat, bár nem mindegyikből van fenn minden rész.
Mit szóltok mindezen változásokhoz? Nekem tetszik, szerintem sokkal elfogadottabb lehet majd a mai világban. Ha van véleményetek róla, írjátok kommentben ;)
Na, ez egy érdekes történet. Kezdem ott, hogy nem is hörcsögnek készültek. Kezdem ott, hogy van 2 nőstény leopárdgekkóm, akik kaptak egy pasit tavasszal, lett két tojás, és azokhoz vettem egy 15 literes terráriumot, hogy majd lesz egy jó kis keltetőm, no meg később kicsi gekkók. A tojások viszont sajnos berohadtak, és a hím is elhalálozott egy rejtélyes betegségben, így lett egy felesleges akváriumom, amit nem tudtam mire használni. Ezek után jött az ötlet, hogy meg kellene tölteni valamivel, és a dzsungáriai törpehörcsögre esett a választás, ráadásul mindjárt kettőre, mert ha már lúd, legyen kövér.
Természetesen egy fiút és egy lányt vettem, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem is olyan kedves aranyos lények, mint azt elhitetik magukról. Amikor kivettük őket, külön-külön nem volt semmi baj, de ha egyszerre hagyták el a terráriumot, a nőstény karmolt és harapott, ráadásul egyszer sikeresen megszökött, aminek egy másfél órás hajkurászás volt az eredménye. Kiderült az is, hogy erősen dúl a matriarchális uralom (nőközpontú uralom), ami abban is megnyilvánul, hogyha a nősténynek nem tetszik a vele összezárt hím, először a fejét, nyakát harapdálja hangos visítozás közepette, majd ha nem figyelünk, a herélésre játszik. Eszembe jut erről néhány mai fiatal, akik "hűséges ölebként" követik "életük szerelmét" a plázákon keresztül, hogy a kiválasztott hölgy azt csináljon a pénzükkel (és persze velük is), ami csak a kénye-kedve szerint van; viszont ha nem kapja meg, hatalmas hisztiket és műbalhékat rendeznek. Ismerős?
Na, egy hétvégényit bírt együtt a jól kiválasztott hörcsögpárom, hétfőn vittem is vissza az állatkereskedésbe a nőstényt, hogy mit lehet vele csinálni. Eligazítottak, hogy a nőstények nagyon harciasak tudnak lenni, főleg ha egyforma nagyok, vagy nagyobbak a hímnél. A kis "harci pukkancsom" helyett így kaptam egy már szelídebbnek kinéző, jóval kisebb nőstényt, aki az összeismertetés után hamar bebizonyította rátermettségét -> csönd van. Ez nagy szó, mert a lakásom egy légterű, és bárki bármit mozdul vagy mond, azonnal hallani. Főleg, ha azt nézzük, hogy mivel éjszakai állatok, pont akkor aktívak, amikor mi aludni szeretnénk, tehát minimum egy másik szobába lenne érdemes tenni őket - persze csak ha nem szeretnénk minden este kivenni az összes zörgésre alkalmas tárgyat (kis itató, wc-papír guriga maradványai, futókerék, stb.). Akkor viszont csönd volt, ami már egy kicsit baljóslatúnak tekinthető az előbb tapasztaltakhoz képest. Most szerencsére nem volt baj, jól elvoltak együtt a hörcsögök, nem estek egymásnak. Csak a betett kis kartonpapír-házikót rágták szét - a lehető legnagyobb némaságban. Kaptak magot, uborkát, sajtot - mindent, amit az interneten olvastam, hogy lehet adni nekik. A kedvenc csemegéjük viszont - mint kiderült az állatkereskedéses sráccal való beszélgetés után - a lisztkukac. Láttál már olyan kisgyereket, aki tömi magába az elé rakott édességet? Na, itt nagyjából ugyanez a helyzet, csak hörcsöggel és kukacokkal - egy adag (30-40 db) lisztkukac általában 4-5 perc alatt elfogy.
Ahogy telt az idő, kis kedvenceim kaptak egy nagyobb, két szintes ketrecet futókerékkel, rendes itatóval és egy agyagrépával, amit hamar belaktak. Nemsokára hallottuk a neten már oly' sokat olvasott csipogást, mely jelezte, hogy már nem csak ketten vannak. A nősténynek első szülése volt, így csak egyetlen utód jött világra. Kicsi, apró, szőrtelen csöppség, kinek még a szeme is csukva, és látszólag azt sem tudja, hol van, miért van. Ez az állapot viszont hamar tovaszáll -> másfél hét leforgása alatt megnő, megszőrösödik és a szemét is kinyitja, és elindul felfedezni otthonát. Míg eleinte a répában vagy a ketrec hátsó zugában kialakított fészekben láthattuk csak, most már egyre többször találkozni vele elöl az itató és etető környékén is. Viszont ez a csoda sem tart sokáig, mert az anya most már kicsinyére támad. Eleinte csak el akarja hajtani magától, nem akar neki több tejet adni, később már - mivel hím a kicsi - őt is ugyanúgy támadja, mintha párzásra alkalmas, kifejlett hím lenne, aki nem tetszik neki. Aki nem tudja, mire gondolok, olvasson 2 fejezettel vissza.
A kicsit különválasztottuk szüleitől - vissza az eredeti terráriumba - és hamar el is ajándékoztuk. Mielőtt bárki is azért venne törpehörcsögöt, hogy meggazdagodjon belőle, előre szólok, hogy az állatkereskedések átveszik, de nem megveszik a kicsiket. Van néhány jófej eladó, aki megpróbálja bartelben megoldani a helyzetet (ad magot a szülőknek vagy tücsköt a gekkóimnak), de a legtöbbjük csak megköszöni és kész.
Viszont azt se gondolja senki, hogy sokáig üresen áll a terrárium - érkezik a következő alom, immáron hárman:
Igen, ilyen kis csupaszon jönnek világra. Ha megnőnek, ilyenek lesznek:
Bizony, és a kettő között nincs egészen 2 hét. Olyan hamar felnőnek, hogy észre sem vesszük, és ahogy tapasztalom, ha nem iparkodom leadni őket egy kereskedésnek vagy elajándékozni valakinek, akkor két alom beérheti egymást, és hirtelen kevés lesz a hely a sok csöppségnek. Általában 3 hetes koruktól veszik át őket a boltban, viszont nagyjából ennyi idő telik el két alom születése között is, tehát jól kiszúrtam magammal :)
Viszont van öröm is az ürömben - tényleg nagyon aranyosak. Meg kell tanulni, hogy ők is érző lények, és jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük (mint az általában lenni szokott). Vegyünk például egy gyakori esetet: mivel gyakorlatilag lehetetlennek bizonyult eddig, hogy elég kaját kapjanak, elég csak odatennem a rácshoz a kezemet, máris nyalogatják. Viszont ha beteszem hozzájuk (főleg a kicsik) nem csak nyalogatják, hanem belemásznak a tenyerembe és feltérképezik a területet. Akad, hogy harapdálni is próbálnak, de egy finom orrba pöccintéssel gyorsan megtanulják, hogy "mindent a nyelvnek és a mancsoknak, de semmit a fogaknak". Emellett ha a tenyerén valaki kiveszi őket, lassan és finoman, akkor bár körbenéznek és körbeszaglásznak, érzékelik a magasságot és nem ugranak, amíg nem ijesztünk rájuk. Itt is igaz a mondás, tehát ha nyugodtan tudjuk viselni, hogy rajtunk vannak, nem történhet baj. Viszont ami a legjobb -> nagyon fotogének, és videózni is remekül lehet őket, csak kellő türelemmel kell lenni és várni - vagy direktben produkáltatni őket. Trükkök betanításával bár foglalkoztam, de nem jártam sok sikerrel. Azt viszont tudják, hogy a terrárium falának kell kocogtatni az itatót, ha kiborították belőle a vizet :)
Fél év hörcsögtartását tehát úgy összegezném, hogy egymagában szép és aranyos, kedves házi kedvenc, párosban viszont termelékeny utódgyár. Ennek ellenére ajánlani tudom őket, nagyjából 10 éves kortól is akár. Jut eszembe, ha már a reklám helye, kér valaki egyet vagy többet? :)
A minap sikerült végre eljutnom odáig, hogy a már elkészített mézes-mustáros csirkét alf javaslata alapján összerakjam újra, és mellé a már szintén csinált tepsis burgonyát választottam, szintén kicsit átdolgozva. A recept nagyon egyszerű, hamar meg is voltam vele.
Hozzávalók a húshoz...
... és a körethez:
A pác egyszerű: két kanál mustárt keverj össze 2 kanál mézzel egy nagyobb tálban (akkorát válassz, amekkorába bele fog férni az összes hús), tedd hozzá az apróra kockázott 2 fej hagymát, egy csipet borsot, 1-2 "löttyintésnyi" bort, majd a felaprózott, megtisztított combfilét. Fedd le egy fóliával (hogy ne legyen pác-szagú az egész hűtő) és tedd be a hűtőbe egy fél napra, illetve minél tovább, annál jobb. Amikor eljött az ideje, süsd ki egy serpenyőben (én egy már bevált bordázott aljút választottam), csak figyelj, hogy gyorsan pirul, hamar odaég a méz, viszont a hús nem sül olyan gyorsan, így sokat kell fordítgatni ;)
A tepsis krumplit nem írnám le még egyszer, ha nem baj, inkább csak a változtatást: amikor elfogyott a hús a pácból, a maradék pácot megpirítottam kicsit és még a reszelt fokhagymával dúsított tejfölös szósz előtt a krumplira öntöttem, úgy sütöttem még egy negyed órát.
A végeredmény mennyei lett! Érdemes kipróbálni, a receptért köszönet alf-nak, többek között azért is, mert olyan szintre emelte az ötletelésem, amerre még nem jártam :) Ha van valami recept ötletetek, akkor szívesen várjuk akár kommentben is, akár levélben, és szívesen elkészítjük!
Tegnap este Ritya kitalálta, hogy csináljunk tepsis burgonyát, de a "lájtosabb" verziót. Mivel volt még a hétvégi főzésből hurka és kolbász, nem ellenkeztem. Így esett, hogy egy még nem csinált ételt foganatosítottam a szakácskönyvemben.
Hozzávalók:
Kezdésként a hagymát felkarikázzuk és szépen elterítjük a tepsi alján, majd a felszeletelt burgonyát szépen ráfektetjük. Mi két szintesre csináltuk, így a burgonyára megint hagyma és megint burgonya került. Ha kész, locsoljuk meg egy kevés olajjal és vízzel (de tényleg kevéssel!), sózzuk, borsozzuk (ízlés szerint pirospaprikát is lehet tenni rá), majd mehet be a 180 fokra előmelegített sütőbe. 10 percenként érdemes átkevergetni, hogy ne süljön oda az aljához, illetve ellenőrizni, hogy jó-e a krumpli. Míg az fő, elkészíthetjük a tejfölt: a poharak tartalmát egy tálba öntsük, sózzuk meg és keverjük át alaposan. Nagyjából fél óra elteltével kenjük be a krumpli tetejét, szórjuk meg sajttal, és mehet vissza még negyed órára.
A kész étel így önmagában is finom, de lehet hozzá kolbászt, hurkát, szalonnát, vagy szinte bármiféle sültet enni. Ha szeretjük, tehetünk még a szintek közé szalonnát és/vagy kolbászt az előkészítés idején, így a burgonya át fogja venni azoknak az ízét is.
Jó étvágyat hozzá!
A mani napom még mindig érezhettünk egy kis nyarat az időjárásban. Olyan erős volt a napsugárzás, mintha április-május körül járnánk! :) Gyönyörű, meleg időjárásunk volt! Nagyon élvezetes volt. Ebből az alkalomból hozom a mai képet: egy fehér nárciszt. Nagyon szeretem ezt a virágot! :) Remélem Nektek is tetszik! :)
Szép estét! :)
.. csak mert nem tudok értelmesebb címet kitalálni. :( :)
Ezt a képet mainak is mondhatnám, de sajnos nem ma készült, hanem még tavasszal a Füvészkertben. Napfény, friss levegő, gyönyörű, csenges hely. Egyik kedvenc helyem Budapesten. :) Remélem Ti is voltatok már itt! :)
Szeptember második hétvégéjén a budai Pavillon de Paris nevű kis kávézó-étteremben voltam Anyukámmal egy volt általános iskolás osztálytársnőm - Bius - által szervezett rendezvényen. Emlékszem Bius már általános negyedik osztályban tudta, mi szeretne lenni majd felnőttként. Ez pedig nem más, mint hogy divattervező lesz, ha nagy lesz! És ez össze is jött neki: a Pesti nők című rendezvény egy divatbemutató volt, az Ő általa készített ruhákkal! :) Meseszép ruhákat tervez, mindegyik nagyon tetszett.
Október első hétvégéjén szokták tartani a madármegfigyelési világhétvégét, illetve október 8-án a világnapot. Ez alkalomból készültem egy kis fotóösszeállítással - igaz, nem a szokványos helyükön, hanem a Budapesti Állat- és Növénykertben kaptam lencsevégre a madarakat. A világnap alkalmával több szervezet és alapítvány is készül programokkal. Szoktak ilyenkor madárlesre túrát szervezni, gyűrűzni, bemutatókat és előadásokat tartani. A legfőbb szervezet, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is összegyűjtött jó pár programot, és az állatkertek, vadasparkok is minden bizonnyal készültek nektek sok-sok látnivalóval; a természetkedvelőknek érdemes valamelyikre ellátogatni.
A budapesti állatkert perzsa párduc hímje is gazdagodott egy utóddal - igaz nem annyival, mint a már korábban említett Basil, a perzsa oroszlán. A kép Nadirról azokban az időkben készült, amikor párja, Cezi már megszülte fiukat, Dante-t, viszont a gondozók még nem engedték ki őket a szabadba. A párduccsalád már látogatható, és Dante is minden bizonnyal látható területen játszadozik :)
Ma este a Tengeren című előadásra voltam hivatalos a Bárka Színházba. Mivel még nem láttam a darabot, izgatottan vártam, mi sül ki belőle. A színészeket már láttam játszani külön-külön, de ebben az összeállításban még sosem. Az alapsztori a következő (idézve a színház honlapjáról):
Karácsony napján csöppenünk bele a két testvér, Sharky és Richard alkoholgőzös reggelébe, Sharky megpróbál emberi körülményeket teremteni a világtalan öccs lakásában, de nemigen megy neki, Richardnak kizárólag a pián jár az esze, majd felbukkan a kissé tesze-tosza Ivan is, Richard barátja, és egy felvonás alatt elindulnak a városba, hogy aztán visszatérjenek, s beállítson hozzájuk Sharky volt nejének jelenlegi pasija, Nicky egy feltűnően elegáns úrral, Mr. Lockharttal, majd elhatározzák, hogy az estét kedélyes pókerezéssel töltik. Csakhogy Mr. Lockhart közli Sharkyval, hogy a lelkéért jött, merthogy huszonévvel ezelőtt a börtönből való kiszabadulásáért cserébe éppen ezt ajánlotta neki. Mégpedig pókeren fogja elnyerni a lelkét: ha Mr. Lockhart nyer, Sharky megy vele a kikötőbe.
A darab lassan indul, eleinte azt sem érteni, miért nézzük. Elcsépelt szóviccek, káromkodások hada és persze Mucsi Zoltán (Richard) sokak által ismert eredeti stílusa fogadja a kedves nézőt. Csak nézzük, és nem értjük. Majd megjelenik még egy szereplő, és kisvártatva a teljes gárda a színpadon. És még mindig nem értjük, mi is a sztori - feltételezem persze, hogy más is úgy ül be a darabra, mint jómagam: nem olvassa el előtte, mit írnak róla :) Aztán a metilgőzös csavargók megjelenése hozza a várt fordulatot, ami egyben pattanásig feszíti a húrt az idegeken. Vajon mi fog történni? Aki szereti a horrorfilmeket vagy a túlvilági nyomozós sorozatokat ismeri már, hogy aki az Ördöggel köt üzletet, élve nem ússza meg az adósság megfizetését. A sztorit ezennel le is lehetne zárni, nincs már mit várni, már a szünetben haza lehet menni - gondolná a kedves néző. A felvonás végére azonban ismét kérdőjeleket raknak, így mindenképp érdemes beülni a második részre is. A kérdés még áll: vajon mi fog történni? A póker zajlik, a pénz gyorsan gazdát cserél és vidám iszogatás közben (amiben egy erős ír házi wisky is közre játszik) előjönnek a sztorik, mindenki mesélni kezd. Közben újra megjelennek a metiles csavargók, és Mr. Lockhart (Kálid Artúr) hosszú monológjában egy egészen sajátos pokolképet fest le. A huligánkergetésből visszatérő Richart eztán arról mesél, milyen betegsége volt, majd kiderül az is, hogy Mr. Lockhart nem csak Sharky-t (Ilyés Róbert) ismeri, hanem Ivant (Gados Béla) is. A sztorikból szóváltás lesz, majd verekedés és alkoholgőzös veszekedés, amit békülés követ. Mivel már hajnalra jár az idő, Mr. Lockhart azt javasolja, játszanak még egy utolsó kört, aztán "zárják a boltot". Osztanak, és aki sorra kerül, emeli a tétet. A végére már hatalmas összeg van középen, és teríteni kell. Az ám, de ki nyert?
A darab egyszerűen brilliáns, csak dicsérni tudom. Még én is, aki általában hamar átlátja a helyzeteket, élvezni tudtam az események folyamát. Izgalomra vágysz? Szereted a furmányos cselekmény? Esetleg detektívsorozatok csurranó-cseppenő információinak és végső katarzisainak híve vagy? Akkor mindenképp meg kell nézned a darabot - és nem baj, ha elsőre nem fogod fel. Én sem tudtam. Egész úton hazafelé ezen gondolkoztam, hogy miként álljon össze a kép. De egy biztos: még egyszer be fogok ülni megnézni, mert érdekel, hátha más szemszögből sikerül meglátnom. Tégy úgy Te is ;)
A színházban van egy érdekes és figyelemreméltó szokás: a nézők véleményét/elégedettségét golyókkal mérik; azaz egy nagy üveghengerben ki vannak téve fagolyók, és két másik, kisebb edénybe kell beletenni őket attól függően, tetszett-e, avagy nem. Egy néző ma nemes egyszerűséggel kicserélte az eredeti tégelyt az IGEN szavazatok táljával, majd egy másik a maradékot és beleborította. Ezzel hálálták meg a darab 75. előadását!
Ma reggel tudatosodott bennem, hogy az állatok világnapja van. Ennek nagyon örültem, mert akkor a mai képet ennek fényében készítem el. Telt a nap és már-már kezdtem elveszíteni a hitemet, hogy ez összejön, mert a kutyám nem pártolja, ha fotózzák! :P (Igen, sokat fotóztam már az elmúlt évek alatt.:P) DE találtam egy nagyon szép őszi levelet és sikerült nagy nehézségek árán képek készítenem Mackópajtásommal :)! Ez pedik a mai napi kép! A kép mobillal készült - örülök, hogy nem nyalta ki a kezemből a telefont ! :D
Aki akar még csatlakozhat az eseményhez! Sose késő ;)!
Valamint egy kicsit még az állatok világnapjáról! :) Ez a nap az állatok védőszentjének - Assisi Szent Ferenc - halála napja tulajdonképpen. Országszerte mindenféle programokat szerveznek a vadaspakok, állatparkok és állatkertek. Én a saját munkahelyemmel kapcsolatos eseményt osztom meg veletek. Ez az Állatszeretet Fesztivál a Fővárosi Állat- és Növénykertben! Nagyon sok programjuk van október 2. és 6. között. Még nem késő, látogassatok ki! :)
"Bonsai"
A minap a füvészkertben jártunk, és ezáltal alkalmunk nyílt megtekinteni az állandó bonsai-gyűjteményt. Aki még nem látta, annak nagyjából így kell elképzelnie a helyszínt: többféle "apró-termetű" fa sorakozik egy emelvényen, színes cserepekben, az emelvény körül tágas tér, hogy a látogatók jól szemügyre tudják venni őket. A magam részéről nem rajongok, de szeretem ezeket a növényeket. Hűen tudják visszaadni nagyobb testvéreik tulajdonságait, mégis jóval több gondoskodást, türelmet és odafigyelést igényelnek, mint azok. A termetük révén ideálisak lehetnek kisebb kertekbe vagy esetleg erkényre, viszont mindenképp tájékozódjunk jobban az ápolásukról, mielőtt vennénk egyet. A viszont nem engedheti meg magának az otthonit, érdemes ellátogatnia az ilyen helyekre (Budapesten biztos találni belőlük a Füvészkertben és az állatkertben az év minden szakában) és ott élvezni a társaságukat.
A Füvészkertről és a gyüjteményéről egy későbbi cikkben bővebben is mesélek majd ;)
Tegnap este mézes-mustáros csirkét csináltam, viszont mivel sosem csináltam még eddig, improvizáltam. Alapanyagnak vettem 700 gramm csirkecombfilét, mézet, mustárt, és a Kotányi termékcsalád Mézes-mustáros csirke fűszerkeverékét, biztos ami tuti alapon. Tudom, hogy ezzel be kell dörzsölni a húst, mégsem úgy csináltam. Megmostam és megtisztítottam a maradék porctól a húst, és felvágtam kicsit nagyobb darabokra, majd egy tálba tettem mindet. Raktam rá két evőkanál mustárt és egy evőkanál mézet, összekevertem egy kanállal és hagytam kicsit állni. Pár perc múlva rászórtam a fűszerkeverék felét, azzal is átkevertem, letakartam és félre tettem.
Addig jöhet a köret - egy másik tálba előkészítettem két bögre riszt a hozzá való 4 bögre vízzel, megsóztam, és a mikróba tettem. Nemrég tanultam ezt a technikát és csak ajánlani tudom, ugyanis a rizst ugyanúgy megfő, mint a fazékban, viszont nem ragad oda, nem áll össze, nem kell kevergetni sem, csak néha-néha ránézni, hogy nem futott-e ki.
Kb fél óra állás után a húsokat egyesével egy előmelegített, bordázott aljú serpenyőben kisütöttem. Az első kör után rá kellett jönnöm, hogy nem szabad úgy állni hagyni, mintha grillhúst csinálnék, hiszen a méz szeret odakozmálni, így arra figyelni kell. A második kört már gyakrabban forgattam, jobban elosztottam és a végeredmény kárpótolt a sok fáradozásért.
A hús nagyon finomra sikerült, a rizst viszont - mint mindig, most is - alulsóztam, így azt pótolni kellett. Amikor kész lett, egy kukoricakonzervet adtam hozzá, csak hogy kicsit tartalmasabb is legyen. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert gyorsan elkészíthető, viszonylag olcsó alapanyagokból áll, és tényleg finom lesz a végén. Még akkor is, ha kezdő szakács készíti, mint én :)
Az Ősz. A kedvenc évszakom: minden színessé válik! :) Persze tudom, hogy csak eleinte - de én ezért imádom a legjobban. Valószínűleg az is közre játszik, hogy az ősz kellős közepébe születtem bele! :) Ezzel kapcsolatban hoztam ezt a képet a mai napra! :) További szép napot! :)
"Itt van az ősz, itt van újra!"
Annyira, furcsa, hogy egy momentum, egy mozzanat képes az embert ráébreszteni: ősz van. Elég csak a levelek hullására gondolni, a vad és szelíd gesztenye érésére, vagy akár a reggeli kocogás közben tapasztalt csípős hidegre. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én szeretem az őszt. Pont ezért. Mert ilyenkor, ha elmegyek sétálni egy erdőbe, nem a nyár fülledt melegét érzem, nemis a tavasz épp kibontakozó jeleit, hanem az avar illatát, a le-lehulló levelek halk neszezését, és mindeközben olyan színekben gyönyörködhetek, amilyenek nincsenek az év más szakában. Ti szeretitek? :)
"Rácsok mögött"
A budapesti állatkert hím ázsiai oroszlánja bár 7 utóddal büszkélkedhetett idén, mégis bús benyomást kelt, amint a rács innenső oldalán álló látogatókat vizslatja. Basil - ez a becsületes neve - nem ennyire békés, ha közelítünk a kerítéshez; egy kölykeit védelmező hímhez méltóan ugrik a rácsra és ijeszti meg a "betolakodót", így ha arra járunk, direktben ne ingereljük :)
Elkezdeni egy kötött fotózásos eseményt nem mindig egyszerű - főleg akkor, ha az ember éppen beteg (mint például én). De mégis sikerült!! ;) Itt is az első kép, ami a telefonommal készólt! Hamarosan érkezik a másik kép (Kvaezo által).
Nézzétek, véleményezzétek! :) Üdv! :)
Tudni kell rólam, hogy nem vagyok nagy sorozatnéző, inkább van egy-két nagy kedvenc, és azokat többször végignézem, mert megunhatatlanok. Inkább filmeket nézek, azon belül trilógiákat vagy több részből álló filmsorozatokat. De semmiképp nem tv sorozatokat. Nem az én “eseteim”. Most mégis egy ilyet mutatnék be. Nem gondoltam volna, hogy egy sorozatról is fogok írni Nektek. Ez a sorozat nem más, mint a REVENGE.
Tudom, tudom.. előző héten volt a Teátrum fesztivál, ahol sajnos nem tudtam ott lenni munka miatt, így "csak" a Broadway fesztivál maradt nekem illetve nekünk most péntek estére. Valamelyest szórakozást, valamelyest munka is volt.. és ISTENI, mint mindig. :)Ez az idei volt a tizenegyedik. Belegondoltam. OTT VOLTAM AZ ELSŐN (is). Csak akkor még az első sorban :D! Uhh.. jó rég volt már az :)! Régi szép emlékek... :))
Idén is megrendezésre került a Édes napok - csokoládéfesztivál, de a Várban folyó munkálatok miatt a Millenáris Parkba helyezték át a rendezvényt. Mi is kilátogattunk, hogy szemügyre vehessük mi is a mostani kínálat, mi szépet tudnak a kézműves csokoládékészítők :) Ugyan nem vagyunk szakértők, csak ínyencek, de azt kell hogy mondjak, isteni finomságok voltak itt és meglepő mód annyira nem is voltak vészesek az árak, persze volt kivétel.
A cím azért kicsit ferdít. A hús igazi, a só igazi, a tej igazi. No de a többi... Történt ugyanis, hogy kipróbáltuk a Knorr Burgonyapüréjét, és kellett hozzá valamilyen húst készíteni. Mivel már volt dolgom vele, a Lucullus Négyborsos és mustáros gyorspácára esett a választásom. Gyorsan elkészíthető, ráadásul még finom is. :)
